— Mondd, miért van úgy tele a táskád ezzel a sok értelmetlen kacattal? Szinte kifolynak belőle a cuccok, és ráadásul óriási, nem szakadsz meg?
— Nézd, ezzel a táskával én bármikor, bárhol, bármeddig el tudok lenni. Teszem azt, ha valahol ott kéne aludnom a babával, az sem okozna gondot. Sima ügy. Minden benne van, ami a legkülönfélébb helyzetekben kellhet. Például telefon, laptop, .... aztán cumi, pelenka, sminkcucc, szexi fehérnemű, óvszer, stb. .... Miért? Attól még, hogy gyerekem van … na jó, ne menjünk bele.
— Oké, szóval te nagyon spontán vagy ezek szerint!
— Mi az hogy!
— De akkor miért kell ennyire felkészülnöd ezekre a „spontán” esetekre? Nem lenne egyszerűbb csak simán spontánnak lenni?
— Rosszul látod, a spontán nem azt jelenti, hogy élsz bele a vakvilágba, hanem azt, hogy semmi és bármi is megtörténhet, de ezekre mind fel vagy készülve.
— Értem én, de ez annyira melós! Nem lehetne egyszerűbben? Csak úgy minden nélkül?
