Ha arra kérnélek, hogy pakold ki a táskád, és mutass meg mindent ami benne van, akkor biztos lenne valami, amit nem szívesen vennél elő. Mert a kulcstartó az ok, a telefon is, mindenkinek van. De például egy csomag óvszer, vagy egy orvosi vizsgálat leletei, vagy a végrehajtó levele, azt már nem biztos hogy szívesen előveszem. Nálam ilyen dolog, amit nem szívesen veszek elő az az inkontinencia betét. Már megvásárolni is ciki. Tena. Mindenki ismeri. A nagyiknak szoktak ilyet venni, akik jobb esetben otthon, de inkább kórházban fekszenek magatehetetlenül, maguk alá csinálnak, és jattolni kell az ápolónőnek, hogy rendszeresen cserélje, és ne utálja már annyira. Nekem persze nem a pelenka kell (egyelőre, hanem csak a legvékonyabb, és azt is leginkább tornán használom. Viszont anélkül bizony szépen megjelenne először csak egy kis folt, aztán egyre nagyobb. A második gyerek után erősödött ez ennyire fel. Kínos. Kínos mondani egy kiránduláson, hogy álljunk meg, mert valamit sürgősen el kell intéznem a WC-n.
Mikor vesszük elő a táskából ezeket a dolgokat? Mikor kezdünk el róla beszélni? És hogy fognak rá reagálni a többiek, mondjuk egy önismereti csoportban? Nagy György Attila, hajdani mesterem szerint a csoport tudja, vezetőként nem kell félteni, óvatoskodni, megvédi ő magát. Egyre jobban szeretett Dr Sprotnicz-om, a hatvanas évek pszichoanalitikusa arra biztatta a csoporttagjait, hogy a pszichoanalízisnek megfelelően mindent mondjanak ki, ami eszükbe jut, ne titkoljanak semmit. Tényleg semmit? Kérdezte az ülés után már négyszemközt egy páciens. De mitszólnak majd a többiek ha elkezdek beszélni a húgom és köztem esett inceszt aktusról? Mit szólnak majd, ha elmondom, hogy hagytam magam megvesztegetni és pénzt fogadtam el egy nem éppen szabályos építkezési engedély kiadásáért? Nem sodrom-e őket is bűnrészességbe? Nem teszem-e ki magam annak a veszélynek, hogy feljelentenek?
Dr Sprotnicz tanácsa: fontold meg, hogy mekkora veszélynek teszed ki magad azzal, hogy beszélsz valamiről. El fog jönni az a pillanat, amikor már tudni fogod, hogy a csoporttagok hogy viszonyulnak a hasonló dolgokhoz, esetleg már ők is elmondtak egy pár kellemetlen dolgot magukról, és tudni fogod, hogy mikor mondhatsz el valamit biztonsággal. Egy csoport fejlődik. Fejlődik az egymás megismerése, az intimitási színt tekintetében, az elfogadás, a "sötét oldalban" való osztozás tekintetében. Az egyik csoportban a homoszexualitás volt az a téma, amit fontolgatva közelítettek a csoporttagok. De micsoda felszabadító érzés az, amikor kiderül, hogy nincs egyedül az a személy, aki a történetét el akarta mondani, hanem több ember is meg tud osztani homoszexuális epizódokat az életéből. Neked mi van a táskádban, amit nem szívesen veszel elő??
