- – Mi az a táskádban?
- – Hát, … izé, ez az elalvás nünükém.
- – Hogy mi?!?
- – Hát, ami ahhoz kell, hogy elaludjak. Neked mi kell ahhoz, hogy álomba merülj? Nem akarsz rosszkedvűen ágyba menni, ugye? Az valahogy olyan kényelmetlen érzés, kell az, hogy az álomba jó állapotban menj bele. Te mit használsz? Mi a szered? Film? Sorozat? Esetleg, ha ezek elég jól bejöttek, akkor kis szex utána? Kell valami, ami felhoz, nem igaz? Egyébként hallottam már olyanról is, hogy hajszárító. Az jó hangos, betompít, elzsongat, kikapcsol, nevezd, ahogy akarod. Nem te búgsz tovább, hanem a gép.
Aztán vannak, akiknek a kaja, pia,… annyira alap, hogy nem is boncolgatom tovább. Vagy lehet egy politikai elemzés, lehetőleg jó unalmas. Ez a túlpörgés ellen nagyszerű, politológusok hátrányban. (Ők egyébként is, szakmájukból adódóan, de ez most nem is lényeges. Hogy mi a baj velük? Nem csinálják, elemzik. Hasonló cipőben járnak a kritikusok és a … még sokan, de ez most tényleg mindegy).
Tehát, visszatérve az elalváshoz. Hát az altató, az abszolút klasszikus. Milyen gyötrelem lehet abban a tudatban élni, hogy ha nincs meg az adagom, végem… fojtogató lehet.
Te használsz valamit?
- – Az elalváshoz?
- – Ja.
- – Hát… pornót, de nem mindig, csak ha kedvem van.
- – Szóval nálad is a szex, akarom mondani … annak látszó tárgy.