Táska-mesék - táskák, emberek, történetek

Ma megint a WC-n lettem gazdagabb egy sztorival. És ezt megint nem én találtam ki, hanem Dr Spotnitz The Couch and the Circle című remekművében olvastam. A lányról, akinek tele van a táskája rágógumival. A kérdés persze az, hogy mikor nyúl a táskájába azért a bizonyos rágóért, és hogy miért nyúl érte. A helyzet egy hat fős terápiás csoport. Három nő, három férfi. Köztük rágógumizó Inez. "Vannak közöttetek olyanok akik cigarettázással, mások rágógumi rágással vezetik le a feszültségüket ahelyett, hogy beszélnének róla" mondja a doktor, és ez ugye nyilvánvaló, nem is ez volt a katartikus pillanat. Aztán később a doktor  tovább firtatja a kérdést, mikor Inez újabb rágóhoz nyúl: "Mit gondol, nem lenne itt az ideje rájönnie, hogyan tudná-e kezelni a szorongását enélkül?" Mire Inez egy pár alkalommal később nemcsak magának vesz ki rágót, hanem végigkínálja a csoporttársakat, akik kivétel nélkül elfogadnak egy-egy rágót. Dr Spotnitz ezt így kommentálja a könyvében: "Ez volt az első alkalom, amikor a csoport egy egységként működve szándékosan az ellenállás ugyanazon formájában vett részt." Az ülés egy későbbi pillanatában a doktor arra bíztatja Inezt, hogy próbálja ki, hátha az egész ülés során, végig tud rágózni. Inez azt mondja: "Szabad kell hogy legyek abban, hogy megválaszthassam, hogy rágózok vagy nem ebben a csoportban". A következő héten, amikor Inez előveszi a rágóját, a doktor is kér egyet és együtt rágóznak. "Ez a legszebb dolog, ami valaha történt velem" kommentálja Inez. "Különös, hogy ez éppen most történik, mert mostanában azon gondolkodtam, hogy azért rágózok, mert egyedül érzem magam." folytatta. Hát a doktor a csoportban előtte mindent megtett azért, hogy arra ösztönözze a tagokat, hogy szabadon fejezzék ki érzéseiket, akár az ellenséges érzésüket is a másikkal szemben. És a csoportban burjánzottak is az egymás fejéhez vágott negatív megjegyzések. Inez elmeséli, hogy gimis korában kezdett rágózni. A többiek cigiztek és ittak, de ezekhez neki nem volt kedve. A rágó lett az ő szofisztikált megkülönböztetőjegye. A következő ülésen az egyik férfi elmeséli álmát, amiben törött karral rohangált, és kereset valakit, hogy az bekötözze. "Engem a panaszkodásotok érdekel, arról, hogy szeressenek titeket. Mindannyian azt szeretnétek, hogy szeressenek titeket, de nem mutattok ki szeretetet. Nem érzitek azoknak az embereknek a szeretetét, akik szeretnek titeket." "Én szeretnék szeretni" mondja az egyik férfi, "de nem tudok megrendelésre szeretni." "Meddig kell szeretnünk? Vég nélkül?" kérdezte egy másik férfi. Inez bocsánatot akar kérni tőle, mert előzőleg azt kifogásolta, hogy ez a férfi miért nem mutat szeretetet iránta. "Miért nem hiszed el, hogy te is jogosult vagy arra, hogy érzelmeket mutassanak ki irántad?" mondja erre a doktor. Na ez itt egy kicsit kusza. Szóval arról van szó, hogy Inez kifejezte hogy örülne neki, ha valamelyik férfi a csoportból szeretettel, vagy akár többel is közeledne felé. A férfiak mind egy szálig visszautasították. Na erre ő (Inez) még bocsánatot is kér a pasitól, hogy szeretet érzését merte kérni tőle. Na erre kérdi a doktor, hogy miért nem hiszi el magáról, hogy joga van ahhoz, hogy iránta szeretetet fejezzenek ki. Hát azt hiszem itt ért engem a katarzis. Pedig csak egy rágóról kezdtek el beszélni.