„Menj a francba! Szedd már össze magad teee, szerencsétlen! Mit képzelsz te magadról??  Normális vagy????!!! Normális az ilyen ember, takarodjál innen!” - Ezzel a pultos hozzávágja a korsó sört a vele szemben álló nőhöz.  Korsó darabokban, nagy csörömpölés, a sör fröccsen, rá a közeli asztalnál ülő amerikai turistákra (nekik tetszik az ingyen cirkusz, úgy egyébként). Fantasztikusan szép jelenet, az önreflexió magasiskolája - gondolom magamban. A másik persze hápog, nincs annyi lélekjelenléte, hogy azt mondja, szedd össze magad te, kettőnk közül te tűnsz zakkantabbnak, meg különben is ezért feljelenthetnélek. Inkább arrébb megy, és fennhangon gyalázkodik a vele lévő nőnek (ránézésre a lánya). Nade, azért figyelünk tovább, a helyiségben mindenkit érdekel, hogy mi is ez a szitu! Jön a főnök, a pultos röviden összefoglalja a történteket (végre mi is megtudjuk mi volt a kiváló ok): „Idejött ez az idegbeteg nő és beöntötte a pultba a sörét, hogy ő nem ilyet kért.” Jaaa vagy úgy. Az mindjárt más, hogy képzeli! A főnök szerencsére jó fej, lojális, csak természetes, hogy ezt nem lehetett hagyni … menjen az ilyen vendég melegebb éghajlatra. És örüljön, hogy jók voltak a reflexei. A következő pillanatban már rendőrrel fenyegetőznek. Jogos a kérdés, hogy mégis kik? Kétesélyes, lehet találgatni, de most inkább elmondom, hogy a hely tulajdonosa és a pultos. Világos, őket csak sörrel öntötték le, a másik meg korsót is kapott a fejéhez. Megnéztem volna azt a jelentet, ahogy a rendőr igazságot tesz. Vagy inkább mégsem, a resztoratív konfliktuskezelés valószínűleg nem az erősségük.

Mindegy is, engem csak azért érdekelt a story, mert egész héten az acting out jelenségén gondolkoztam. A feszültség rövidzárlatos, gátlásmentes elvezetése, szándékok, igények inadekvát, aszociális érvényesítése. Asszem ez az volt… Acting out kocsmai settingben.