— Zárkózott vagyok, na és? Nem mutatom meg magam, nem közeledek, mert félénk vagyok. Tartok attól, hogy esetleg nem kedvelsz majd, de miért baj ez neked? Nem mindegy? Én leszek magányos, én leszek szegényebb ingerekkel és élményekkel. Legyen ez így, én választottam, az én döntésem, téged ez nem érint. Hagyj, békén!
— Tényleg nem érint? Nem tudhatom, mi van benned, és ez félelmet, gyanakvást kelt. Egy sima felület vagy, ami mögé odatehetem mindazt, amit magamtól el szeretnék távolítani… te leszel mindaz a rossz, mindaz a gyanús, ami ebben a világban idegen.
- — ..., látom majd rajtad a gyanakvást, és még tartózkodóbb leszek.
- — Pontosan. Én pedig ettől még inkább idegennek, furcsának látlak majd… Így sose fogunk találkozni, de nem baj. Ha így akarod. Csak azt ne mondd, hogy ez engem nem érint.
